Această scriere cu iz de jurnal s-a născut la limita dintre proză şi eseu - o scriere elegantă, interesantă, compusă din 52 de texte. Autorul nu este un narator obiectiv, ci unul care dialoghează cu cititorul său, care vizitează oraşul privind adânc la chipul fiecărui trecător, care stă de vorbă cu cunoştinţele şi prietenii nou-dobândiţi, fiind interesat în acelaşi timp de propriile-i reacţii, dar şi de ale celorlalţi. Străzile, muzeele, norii deasupra Berlinului, maşinile, construcţiile: în spatele acestor momente de rutină se întrezăreşte măreţia şi fragilitatea caracterului irepetabil al existenţei. Fotografiile alb-negru realizate de Judit Felméri nu au rolul de a ilustra scrierile, ci se constituie într-o lume paralelă realizând din această carte un ghid aparte.
Ez a naplószerû írás a próza és az esszé határterületén született; elegáns, igen olvasmányos 52 szövegbõl állt össze. A szerzõ nem a kívülálló pozícióját veszi fel, hanem a beszélgetõét, aki, miközben a városra néz, a járókelõk arcába pillant, vagy ismerõseivel, ott-szerzett barátaival áll szóba, önmagára legalább ugyanolyan mértékben kíváncsi. Utcák, múzeumok, Berlin felhõi, autók, építkezések: a mindennapi élet rutinja mögül is kitetszõ, tulajdonképpen nagyszerû és esendõ megismételhetetlensége a létezésnek. Felméri Judit fekete-fehér fotói nem illusztrálják az írásokat, hanem párhuzamos világot villantanak fel, egy igen sajátos útikönyvvé varázsolva a könyvet.